A mi kis angyalkánk

Múlt hétvégén ünnepeltük kicsi fiúnk első születésnapját. Amikor elmentem beszerezni a szülinapi partyhoz szükséges kellékeket, megpillantottam a boltban az angyalszárnyat és a glóriát és egyszerűen nem tudtam ellenállni neki. Hiszen ki ne szeretné legalább pár pillanat erejéig igazi angyalnak látni a mindig örökmozgó, csíntalan gyermekét?

Az első próbálkozásunk sajnos kudarcba fulladt, mivel Dani éppen nem volt ráhangolódva a modellkedésre. Járt kelt fel és alá és közben alaposan megcincálta az angyalszárnyait. Rá kellett jönnöm, hogy sem a hely sem az idő nem volt alkalmas, mivel fürdetés előtt a szobájában próbáltuk elkészíteni a képeket.

 

Egész héten vártam az újabb alkalmat, ami pénteken érkezett el. Dani végre nem szenvedett a fogzás és front okozta fájdalmaktól, jó hangulata volt egész nap, délután egy kellemes 2 órás alvást iktatott be legnagyobb örömömre, és miután felébredt, nagy étvággyal ette uzsonnáját.

Kellemesen kipihenve és jóllakottan nézett rám, és én rögtön tudtam, ez az a ritka tökéletes pillanat, amikor angyalbőrbe bújtathatom a picurt. A nyugodt "hipnózishoz" persze az is kellett, hogy kicsi fiam legalább pár percig egy helyben üljön, ami mostanában nem jellemző rá. Így a mini stúdiót a nagyszobában rendeztem be, szemben a TV-vel, ahol a Simpson család biztosította a szórakoztatást. Így is csak 10 perc állt a rendelkezésemre, mivel ezt követően Dani angyal türelme erősen fogyni kezdett és szeretett volna visszatérni a mindennapi kisfiú szerepébe.

Az eredmény azonban megérte a sok fáradtságot. :-)